2016. március 28., hétfő

Szösszenet

Épp az előbb cseréltem almot. A fiúk nagyon ügyesek, és úgy veszem észre, mintha kevesebb alom lenne szanaszét rugdosva a tálcából, mióta feltettük a wc-csésze tetejére.
Sőt, úgy fest, először a karika közepét használják (azt a részét, ahol a narancssárgán a lyuk van), és csak miután teljesen tele van, használják a többit, így elfogott a vágy, hogy lecseréljük a sárgára. De aztán türelemre intettem magam, nem szeretném elsietni, már csak a fiúk és a siker érdekében sem.
Holnapután szabin leszek, talán majd akkor megpróbálkozunk vele.

Kedves Olvasóm talán hiányolhat olyan képeket, amikor a rendszer épp 'bevetésen' van, az ilyesféle fényképek hiányának csupán egyetlen oka van, mégpedig maguk az alanyok.
A fiúk rettentő szégyenlősek. Egy egy szint kezdetén rendszeresen kukucskáltam rájuk, hogy vajon csak ismerkedik a tálcával, annak új helyével, esetleg egész Kínáig tervez ásni és kaparni, vagy tényleg a dolgát végzi, és azt vettem észre, hogy mint valami kis bűnös, rajtakapott és lefülelt egyén, rögtön abbahagyta, amit csinált és fél pillanattal később már a lakás túlfeléről reklamált, amiért a privát szféráját zargattam. Így letettem arról, hogy a rendszer használata közben képeket készítsek róluk. Bár remélhetőleg lesz alkalmam fényképekkel dokumentálni a sikeres tréninget. Mert a mostani állás alapján biztos vagyok benne, hogy a fiaim megtanulják, végigcsinálják. :)

A következő szinten jelentkezem. Addig is szép napot :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése